3 dolog, amit a gyerekek mellett tanultam meg

2018. április 10. - HáromPötty

Mielőtt megszületik a gyermekünk általában elképzeljük, hogy milyen lesz vele az élet, hogyan fognak telni a mindennapok. Ábrándozunk arról, hogyan fogjuk majd nevelni, és miként kezeljük le a nehezebb szituációkat. 

parenting1.jpeg

És amikor már ott vagyunk a mindennapok sűrűjében vagy elfelejtjük ezeket, vagy egyáltalán nem úgy működnek ezek az eszközök, nevelési elvek, és elképzelések, mint ahogy az ábrándjainkban. Éppen ezért az anyaságot szerintem sohasem szégyen újratervezni. Sőt, vannak szituációk, amikor igenis meg kell ezt tenni. Íme pár dolog, amiket én a gyerekeim mellett újra értelmeztem, tanultam:

1. Felesleges panaszkodni.

De tényleg. Egy időben szokásom volt, hogy a férjemnek beszámoltam minden bosszúságomról, ami csak ért (és kisgyerekek mellett higgyétek el, ér egy pár nap mint nap), aztán elkezdtem másként gondolkozni. Végig gondoltam egy-egy napomat, és rájöttem, hogy nincs olyan nap, hogy csak rossz történik. Lehet akármilyen rossz napunk, mindig lehet találni benne jó dolgokat is. Csak keresni kell, és meg kell látni ezeket. Ezentúl pedig azért is teljesen felesleges panaszkodni, hiszen hosszútávon senki nem akarja azt hallgatni, hogyha valaki folyamatosan csak panaszkodik. Másoknak is vannak problémáik, nehézségeik. Persze előfordul, hogy nem tudunk aludni éjszakánként a gyerekektől, vagy minden összejön aznapra, és kiborul, leesik, összetörik minden amihez csak hozzáérünk. És még az is lehet, hogy ez többször is előfordul egy héten mondjuk. Beszélhetünk erről természetesen, de ne folyamatosan. Mert ez majd idővel elmúlik. És mert a gyerekeket például egyáltalán nem érdekli a panaszkodás, a párunk, közeli barátaink, vagy családtagjaink természetesen meg fogják hallgatni, de rájuk se zúdítsuk ezt rá minden nap, hiszen nekik is valószínűleg fárasztó volt a napjuk és sokkal szívesebben meghallgatják, hogy milyen jó dolgok történtek ma velünk, cserébe ők is elmesélhetik a pozitív élményeiket.

parenting2.jpeg

Kép forrása: Josh Willink, pexels.com

 

2. Türelemből sosem elég

Minden ismerősöm azt szokta mondani, amikor szóba kerülnek a gyerekek csínytevései, hogy: "Te biztosan jól bírod ezeket, hiszen te nagyon türelmes vagy!" - és ez valóban így is van. Én mindig is azt gondoltam magamról, hogy egy végtelenül türelmes ember vagyok, akinek fát lehet hasítani a hátán, nehezen hoznak csak ki a sodromból általában. Nos, rá kellett jönnöm, hogy néha, a gyerekekhez a világ összes türelme sem elég, és bizony tévhitben éltem a saját türelmemet illetően, mert előfordul, hogy másodpercek alatt elfogy. Néha azt kívánom bárcsak egy buddhista szerzetes nyugalmával tudnám kezelni azokat a helyzeteket, amikor úgy érzem kitör belőlem egy vulkán a rosszcsontságok miatt. Azt gondolom, ez egy folyamatosan fejleszthető terület.

dandelion-2266558_960_720.jpg

Kép forrása: HG-Fotografie, pixabay.com

3. Megtanultam elengedni a dolgokat

Amióta gyerekeim vannak számos szituáció finoman szólva sem úgy alakul, ahogyan én azt előzetesen elképzeltem. Erre rengeteg példát tudnék hozni, talán a legegyszerűbb, hogy a gyerekek gyakran nem akkor, és annyit alszanak, amennyit mi gondolunk, hogy akkor éppen aludniuk kellene. Kezdve az éjszakai virrasztásoktól az olyan esetekig, amikor még mindig édesdeden alszik, pedig már régen el kellett volna indulni valahova, vagy éppen sokkal kevesebbet alszik, mint általában szokott, és emiatt nem tudjuk elintézni azokat a dolgokat, amiket erre az időszakra beidőzítettünk. Kár is ezt tovább ragozni, sosem úgy alszanak, ahogyan mi gondoljuk. És ez csak egy példa, de én azt tapasztaltam, hogy nagyon sok esetben felülírják a terveinket, és én ezen már megpróbálok nem idegeskedni, sokkal inkább úgy hozzá állni, hogy majd megoldjuk az új szituációt is. A másik ilyen nagy elengedés az életemben az a házi munka. Ami a szó szoros értelmében megvár. Hiszen senki nem fogja megcsinálni helyettem, de ha éppen egy szuper vasúti pályát kell felépítenem, és ugyanekkor teregetnem kellene, a kivételes esetektől eltekintve tutira a vasúti pályát választom. A teregetést pedig megcsinálom később.

És talán a legfontosabb, hogy ne féljünk lazábban venni a dolgokat, hiszen semmi sincs kőbe vésve, akkor leszünk jó anyák, ha megpróbálunk a tőlünk telhetően a legjobban csinálni mindent, de azt se feledjük, hogy mindenkinél máshol van ez a szint.

Kiemelt kép: pexels.com

Ha tetszett a bejegyzés nyomj egy like-ot vagy oszd meg másokkal is. Kövess Facebookon, valamint Instagramon is, hogy ne maradj le semmiről. Várlak Pinteresten is.