Hiába borult fel totálisan a megszokott életünk, és kényszerültünk sokan otthoni irodát, otthoni iskolát, otthoni óvodát/bölcsödét kialakítani az életterünkben, most úgy tűnik ez lesz a megszokott egy darabig, és ebben a rendkívüli helyzetben kell mindannyiunknak helytállni.

Normális körülmények között akár napjában többször is fel tudnak bosszantani minket a gyerekek, hiszen feszegetik a határaikat, próbálgatják a szárnyaikat, és ez teljesen rendben is van, ez az élet rendje, a legtöbbször normálisan le is tudjuk kezelni. Az utóbbi hetekben azonban különösen próbára van téve a szülők türelme, hiszen össze vagyunk zárva sokszor kis térben a gyerekeinkkel,és a legtöbb esetben egyszerre kellene tanulni velük, szórakoztatni a kisebbeket, végezni a saját munkánkat és még vezetni a háztartást is. Ez rengeteg plusz feszültséget okoz, ami ezáltal sokkal több konfliktust eredményez.

A mai bejegyzést egy pszichológus édesanya írta, aki három gyermeket nevel, és igencsak fontos kérdéseket feszeget az otthoni tanulás kapcsán, amely most hirtelen mindannyiunkat érint. Salát Janka írása:

Változik-e bármi is a gyerekek számának növekedésével a szülői szerepben? Van-e bármi trükk, amit a több gyermekes anyák alkalmaznak, hogy koordinálják csemetéiket a mindennapokban?

Mit tegyél és főleg mit mondj a gyerekeidnek, ha a koronavírusról kérdeznek. Nekünk az egyik nap úgy jöttek haza az iskolából, illetve óvodából a gyerekek, hogy ez volt a téma. Hiszen a vírus nemcsak a szomszédban van már, hanem felütötte a fejét a gyerekek között is, és figyelmeztetett az óvónő is, hogy a gyerekeknél a napi játék során bizony elő-elő kerül a koronavírus és próbálják kijátszani a félelmeiket.

Köztudott, hogy a gyerekek néha nagyon gonosz módon tudnak viselkedni egymással, különösképp, ha valamelyik társuk más, mint ők. De szerencsére ennek az ellenkezőjére is szép számmal van példa.

Amióta a gyerekeim testvérek lettek, vagyis megszületett a két kisebb gyerekem is lépten-nyomon azt kérdezik tőlem az emberek, hogy jó testvérek-e!?

Mindannyian ismerjük a mondatot, ami az utazás kezdetétől akár percenként is elhangozhat: "Anya, ott vagyunk már?" Néha nem is kell több órát utazni ahhoz, hogy a gyerek elunja magát az autóban, nyáron pedig előfordul, hogy hosszabb utazásra is elindulnak a családok,  ilyenkor jól jöhet egy-két játék ami leköti a gyerekeket az út során. 

Odakozmál a lábasba az ebéd, mert épp valami veszekedés tört ki a gyerekek között és szét kell választani őket, közben a lejárt mosást lassan újra kell mosni, mert nincs idő kiteregetni, de hiszen a szárítón még ott van az előzőleg kimosott adag is, amit le kellene szedni és hajtogatni/vasalni. Mindeközben már bokáig kell gázolni a széthagyott játékokban, amikor végre az eszedbe jut, hogy a tűzhelyen felejtetted az ebédet, és már elfőtt alóla a víz, és még pont van annyi lélekjelenléted, hogy leoltsd, de a következő pillanatban már az 'Anya, nem hagy békééén', és a 'neee, add vissza' köti le a figyelmed, s éppen felkiáltasz, hogy 'Vigyázzatok, kiömlik!', de persze már késő, ki is ömlött.  Ismerős, netán nálatok is megtörténik mindennap mint nap? Akkor olvass tovább.

Már kapható a kismama magazin különszáma az anya magazin, ami immáron nem csak a gyermek 3 éves koráig szólítja meg az édesanyákat, hanem egészen a kamaszkorig kaphatunk tanácsokat, olvashatunk érdekes cikkeket magas színvonalon.