Amikor rádöbbensz, hogy "nem kívánatos lettél" mert (sok) gyereked van

2018. január 27. - HáromPötty

Mindenkinek eljön a pillanat az életében, amikor rá kell jönnie, hogy nem a legmegfelelőbb emberek vannak a környezetében, s ilyenkor el kell engedni ezt az illetőt. Ez néha rettenetes érzés, néha kevésbé fáj.

Természetesen velem is számtalanszor előfordult, hogy egy-egy barátnőm, vagy kisebb baráti társaság kikopott az életemből, mert egyszerűen másfele sodort minket az élet, és annyira a magunk mindenféle dolgával voltunk elfoglalva, hogy egyszerűen nem kerestük egymást. 

Vannak olyan baráti kapcsolatok is, amelyek jó ismerősökké szelídültek az évek során, néha egymásra írunk pár sort, érdeklődünk, hogy megy a másik sora, de ennél többet egyikünk sem tesz. De ennek a fordítottja is előfordult velem mostanában, hogy pont egy ilyen ismerőssé szelídült baráti kapcsolattal újra egymásra találtunk, aminek őszintén örülök.

friends.jpeg

Kép:pexels

Ami miatt viszont most ezt a bejegyzést úgy érzem, hogy meg kellett írnom az, hogy idén sajnos el kellett engednem egy (számomra) nagyon jó barátnőmet, mert az üres ígérgetésen túl már nem vette arra a fáradtságot, hogy egy találkozót összehozzunk, s egy idő után már válaszra sem méltatott. Eleinte még keresett mindig egy kifogást, hogy miért nem jó neki éppen, de közben a közösségi médiából pedig kiderült, hogy másokkal igenis van ideje kávézni és összejárni. Paff. Igen, jött a hideg zuhany, és meg kellett értenem ebből, hogy már nem annyira jó móka velem barátkozni, mert más lett az értékrendünk.

Vagy fene tudja, lehet, hogy csak megunta, hogy korábban néha heteket kellett várni mire tudtam mondani egy időpontot a találkára, mert mindig vagy beteg volt valaki, vagy nem tudtam gyerekfelügyeletet szervezni épp. Pedig én a három gyerekem mellett is mindig igyekeztem időt szakítani arra, hogy találkozzak a barátaimmal, és tudom, hogy ez a korábbi gyerektelen (vagy csak 1 gyerekes) létemhez képest merőben más, de ez az anyukák velejárója. Mint ahogy az is, és biztosan rettentő idegesítő lehetett, hogy állandóan rohantam, épp, hogy beestem a találkozóra, megittuk a kávét, beszélgettünk, de utána néha még gyorsan el kellett intéznem 1-2 dolog megvásárlását (pl. pótolni az épp kifogyó pelenkát, vagy hasonló babás dolgokat). Tudom, hogy ez nem az ideális barátnős találka definiálása. És valójában én lettem volna a legboldogabb, hogyha jobban tudtam volna zsonglőrködni az anyukai és a barátnői létem darabkáival, de úgy látszik nem annyira ment. Úgyhogy a saját bőrömön kellett megtapasztalnom ezt a fájdalmas elválást. De természetesen nem hibáztatom érte a (volt) barátnőmet, hiszem amíg nem volt (ennyi) gyerekem, én sem tudtam elképzelni azt, hogy néha mennyire nehéz megszervezni, és nyugalomban eltöltetni egy olyan egyszerű dolgot is, mint a kávézás valakivel.

friends1.jpeg

Kép: pexels

Elképzelhető, hogy később majd egymás mellé sodor minket még az élet, talán helyre is tesszük majd ezt a dolgot valamilyen formában, és nagyon fogok örülni neki. De most megpróbálom túltenni magam azon, hogy csak azért mert gyerekeim születtek, ami az egyik legfantasztikusabb dolog az életemben minden nehézsége ellenére is, el kell veszítsek számomra fontos embereket, mert ők még nem tartanak ott az életükben ahol én.

Én pedig a tanulságokat levonva megpróbálok jobban odafigyelni az ilyen találkozók szervezésénél, és bízom abban, hogy azok a barátnőim, akiknek még nincs gyerekük (és azok is akiknek van már :), továbbra is ilyen türelmesek maradnak, amikor betegségek, vagy egyéb "gyerekes" nyavalyák miatt halasztani kényszerülök a találkozókat.

Ha tetszett a bejegyzés nyomj egy like-ot vagy oszd meg másokkal is. Kövess Facebookon, valamint Instagramon is, hogy ne maradj le semmiről.