Apák és a gyereknevelés

2019. június 18. - HáromPötty

Vajon tartja magát még az a nézet, hogy a gyereknevelés kizárólag az anyák dolga, apa pedig elmegy és dolgozik egész nap, s mikor este hazaér, talán játszik a gyerekkel, és ebben ki is merült a feladata?

father_and_son.jpg

A hétvégén ünnepeltük Apák napját, amit Magyarországon mindig június harmadik vasárnapján tartanak. Az ünnepet az Anyák napja párjaként hozták létre, hiszen az apák szerepe is rendkívül fontos a gyereknevelésben.

Nagyon kíváncsi voltam arra, hogy a családokban mennyit vállalnak az apák, ezért megkérdeztem több ismerős anyukát, hogy náluk a mi a helyzet ilyen téren, sok beszélgettem, mert szerettem volna tudni, hogy manapság hol tartunk, valamint milyen és mennyi szerepet vállalnak az apák a gyereknevelés terén?

Sok anyát ismerek, akiknek bármennyire szerető férjük/párjuk is van, a gyerekek körüli teendők mégis inkább rájuk hárulnak. Kivételes esetektől eltekintve azt tapasztaltam, hogy az anyák még mindig sokkal több mindent csinálnak mind a háztartás, mind a gyereknevelés terén. Természetesen ahány család annyiféle családmodell és szokás jellemző, így csak általánosságokról beszélhetünk.

father.jpgKép forrása: Juliane Liebermann/unsplash.com

Találkoztam olyan családdal, ahol az apa leginkább csak hétvégén van jelen igazán a család életében, hét közben annyit vállal, hogy reggel elviszi a gyerekeket iskolába, és későn este ér haza a munkából. Minden más feladatot az anya lát el. Egy másik ismerős családnál az apa sokkal nagyobb szerepet vállal, korán jár dolgozni, így a délutánokat ő viszi, hogy mire hazaér az anyuka a munkából már inkább csak minőségi időt tudjanak együtt tölteni. Természetesen sokféle apasággal találkoztam a beszélgetések során, és ebből kifolyólag úgy látom kezd pozitív irányba mozdulni a mérleg.

Nekem szerencsém van, az én férjem rettenetesen sokat segít a gyerekekkel. Ha kell, felkel éjszaka, aktívan részt vesz az esti teendőknél (fürdés, fogmosás, mese, altatás), besegít időnként a házimunkába is, elviszi reggelente a gyerekeket iskolába, óvodába.  Ha úgy adódik bevásárol, vagy elviszi orvoshoz azt aki beteg, hogy a többivel nem kelljen a rendelőben várakozni. 

Mindezekért én nagyon hálás vagyok, mert nem egyedül kell végigcsinálnom, pedig akár meg is tehetném. De mivel a gyerekeket közösen vállaltuk, ezért közösen is látjuk el őket. Fel sem merült sohasem, hogy ne így lenne. Persze így is több dolog hárul rám, mivelhogy ő dolgozik és ez rendben is van így.

Mi nem különítettünk el feladatokat, amit kizárólag anya vagy apa végezhet, a gyerekek tudják, hogy bármivel fordulhatnak bármelyikünkhöz meg fogjuk oldani, vagy ha valamiért nem tudjuk (mert pl. meg kell szerelni valamit, vagy hasonlók) akkor átirányítjuk a másikunkhoz.

Egyébként úgy látom (legalább is a mi környezetünkre ez a jellemzőbb), hogy az apák is egyre többet foglalkoznak a gyerekekkel és ezt boldogan teszik. Fontos nekik is, hogy ugyanúgy részt vegyenek akár a pelenkázásban, akár a fürdetésben, és ugyanúgy járnak manapság már a játszótérre a gyerekekkel mint az anyák. El tudnak intézni minden olyan dolgot, amit az anyukák is, és egyre nagyobb kedvvel teszik mindezt.

Szóval szerintem nagyon jó úton haladunk, és mostanra számos cikkben, tanulmányban is olvastam, hogy mennyire fontos a gyermekek fejlődése szempontjából, hogy az apák is jelentős részt vállaljanak a gyereknevelésből. A családmodellek változnak, és most (talán) előtérbe kerülnek az apukák is, hiszen most azt a kort éljük, amikor az apukák igenis szinte ugyanannyit vállalnak, mint az anyukák. 

Kiemelt kép: Danielle MacInnes/unsplash.com

 

Ha tetszett a bejegyzés nyomj egy like-ot vagy oszd meg másokkal is. Kövess Facebookon, valamint Instagramon is, hogy ne maradj le semmiről. Várlak Pinteresten is.