Még a nyáron elterveztem, hogy írok a gyerekkönyves ajánlóhoz (itt elérhető) hasonlóan egy bejegyzést arról, hogy én miket olvastam, de aztán ez idő hiány (és az olvasásra szánt idő hiányában is) miatt elmaradt. A nyáron nekem kb. két könyvet sikerült elolvasnom (az egyikről hamarosan olvashattok egy beszámolót), de van egy pár amit éppen olvasok - csak úgy érzem sosem jutok a végükre, és nem azért mert unalmasak. Azért megmutatom, hogy mik ezek, ha valamelyikre kíváncsiak vagytok, írjátok meg kommentben, és azt előreveszem.
Ezek a könyvek várnak türelmesen a könyvespolcon, hogy végre sorra kerüljenek:
Guillaume Musso: Holnap (Park Kiadó 2017) Lásd lentebb.
John Banville: A tenger (Geopen Könyvkiadó, 2016); Gyász és elengedés megható története.
Jodi Picoult: Apró Csodák (Athenaeum, 2017) Egy rendkívül megosztó könyv az előítéletekről.
Kim Stanley Robinson: New York 2140 (Agave Könyvek, 2017) Mi történik, ha az óceán szintje megemelkedik és elárasztja New Yorkot? Vajon hogyan alkalmazkodik a város ehhez? A könyv ebbe enged betekintést.
Noah Hawley: Zuhanás előtt (Század Kiadó, 2016) Egy izgalmas, fordulatokkal teli történet egy lezuhant repülőről, két túlélőről és számos kérdésről amit a szerencsétlenség felvet.
Donna Tartt: Az Aranypinty (Park Könyvkiadó, 2016): Lásd lentebb.
Guillaume Musso: Holnap
Ezt a könyvet nagyon vártam már, mert ismerem a szerzőt, és bár korábban is olvastam tőle már 1-2 könyvet, a tavalyi regénye (Az angyal hív) annyira tetszett, hogy amikor megláttam, hogy hamarosan megjelenik ez, rögtön előjegyeztem. Elég sokat kellett várni rá, de úgy gondolom, hogy megérte. Viszonylag gyorsan elolvastam, mert amikor csak akadt egy pillanatnyi szabadidőm, akkor már vettem is elő. Nagyon izgalmas, tele van fordulattal, végig fenn tudta tartani az érdeklődésem, aki szereti az ilyen típusú könyveket, az nem fog csalódni. És se tettem.
A történet: Emma New Yorkban él. Harminckét évesen még mindig keresi élete párját. Matthew Bostonban lakik. Egy szörnyű balesetben elvesztette a feleségét, és most egyedül neveli négyéves kislányát. A világhálón ismerkednek meg, és egymásnak írt e-mailjeik alapján hamarosan mindketten arra gondolnak, hogy végre megtalálhatják a boldogságot. Elhatározzák, hogy találkoznak egy manhattani olasz étteremben Ugyanazon a napon és ugyanabban az órában lépnek be az étterem ajtaján. Ugyanahhoz az asztalhoz ültetik le őket - és mégsem fognak soha találkozni.
Hazugságok hálója? Az egyik fél képzelgése? A másik manipulációja? Egy érthetetlen helyzet áldozataiként Matthew és Emma hamar rádöbbennek arra, hogy nem csupán egy meghiúsult találkozóról van szó...
Donna Tartt: Az aranypinty
Ezt a könyvet karácsonyra kaptam, és sajnos még mindig csak a felénél tartok, de nem azért, mert nem érdekel, ennél sokkal prózaibb oka van: nagyon hosszú (797 oldal) és elég nagy méretű és nehéz a könyv. Éppen ezért nem tudom magammal vinni csak úgy, itthon pedig elég kevés időm van olvasni. Eddig érdekes, egészen különleges szemszögből közelíti meg a szereplőket az írónő, rettenetesen részletgazdag, és sok minden mély nyomot hagy az emberben. Remélem, hogy hamarosan be fogom tudni fejezni.
A történet főszereplője egy szerető anya és egy távol lévő apa fia, a tizenhárom éves Theo Decker. Csodálatos módon túlél egy katasztrófát, mely azonban szétrombolja az életét. Magára marad New Yorkban, irányvesztetten és teljesen egyedül, míg végül egy gazdag barát családja befogadja. Ám a Park Avenue jómódú és távolságtartó világában sehogy sem talál otthonra. Sóvárog az anyja után, és görcsösen ragaszkodik ahhoz a tárgyhoz, amely a leginkább rá emlékezteti: egy kis méretű, varázslatos festményhez, amely végül az alvilág felé sodorja. Az Aranypinty egy régen várt klasszikus történet veszteségről, megszállottságról, túlélésről és önmagunk megtalálásáról. Néhány oldal után magába szippant, nem hagy aludni, és nem engedi magát elfelejteni.
Ha tetszett a bejegyzés nyomj egy like-ot vagy oszd meg másokkal is. Kövess Facebookon, valamint Instagramon is, hogy ne maradj le semmiről.
