Mielőtt gyerekeim születtek nem sok figyelmet fordítottam a természet gyógyító csodáira. Igaz, nem is nagyon voltam beteg, így nem kellett ilyesmin gondolkoznom.

Akármennyire várjuk is, hogy végre megszülessen a kisbabánk, a szülést mindig átjárja egy bizonyos fokú izgalom is, hogy minden rendben menjen, főként ha először válunk édesanyává.

De elképzelni sem tudom, hogy vajon milyen lehet megélni ezt a boldog időszakot járvány idején, amikor annyit sok bizonytalansággal kell szembenéznie a kismamának, és még a megbetegedés esélye is fenyegetően a fejük felett lebeg. Ráadásul az a gyermek előtt-utóbb kikívánkozik a biztonságos anyaméhből, és ha beindul a szülés, akkor járvány ide, járvány oda, menni kell a kórházba.

Habár mindannyiunknak nehéz a jelenlegi helyzetet megélni, a kismamák állapota speciális, hiszen egyrészt hormonális okokból, másrészt várandósan eleve lelkileg érzékenyebben reagálunk sok helyzetben, most pedig az egész világot érintő válsághelyzet nagy valószínűséggel nem könnyíti meg számukra ezt a szituációt.

Krízishelyzetben mutatkozik meg igazán, hogy milyen emberek is vagyunk. Tökéletesen felszínre kerül a jellemünk, hiszen olyan körülmények között kell helytállnunk, ami az élet normális medrében nagy valószínűséggel nem fordulna elő. Nem tudhatjuk, hogy mit hoz elő belőlünk, de tudom, hogy szülőként még nagyobb a felelősségünk, hogy a gyermekeinknek biztosítsuk a normálisra leginkább hasonlító életet. Az ő és a saját lelki békénk érdekében is. És egyáltalán nincs könnyű dolgunk.

Hiába borult fel totálisan a megszokott életünk, és kényszerültünk sokan otthoni irodát, otthoni iskolát, otthoni óvodát/bölcsödét kialakítani az életterünkben, most úgy tűnik ez lesz a megszokott egy darabig, és ebben a rendkívüli helyzetben kell mindannyiunknak helytállni.

Normális körülmények között akár napjában többször is fel tudnak bosszantani minket a gyerekek, hiszen feszegetik a határaikat, próbálgatják a szárnyaikat, és ez teljesen rendben is van, ez az élet rendje, a legtöbbször normálisan le is tudjuk kezelni. Az utóbbi hetekben azonban különösen próbára van téve a szülők türelme, hiszen össze vagyunk zárva sokszor kis térben a gyerekeinkkel,és a legtöbb esetben egyszerre kellene tanulni velük, szórakoztatni a kisebbeket, végezni a saját munkánkat és még vezetni a háztartást is. Ez rengeteg plusz feszültséget okoz, ami ezáltal sokkal több konfliktust eredményez.

Valószínűleg soha senkinek nem fordult meg korábban a fejében, hogyan lehet kivitelezni, hogy mindkét szülő otthonról dolgozzon és koordináljon három (vagy másoknál akár több) gyereket, akik közül van akinek otthonról távoktatásban tanulnia is szükséges.

Szerintem az egyik legfantasztikusabb dolog a jelenlegi helyzetben, hogy mindenki ott próbál segíteni, ahol tud. Több kiadó ingyenesen elérhetővé teszi tartalmait, vagy könyveit ezzel is segítve a családokat, hogy el tudják foglalni magukat a gyerekekkel.

Anya legyen a talpán, aki ezekben a hetekben képes non-stop szórakoztatni az otthon lévő gyerekeket, főként ha még esetleg otthonról dolgoznia is kell, vagy tanulni valamelyik gyerekkel. Tudom, hogy mennyire nehéz feladat ez, ezért összegyűjtöttem pár hasznos ötletet, amit be lehet vetni.

Változik-e bármi is a gyerekek számának növekedésével a szülői szerepben? Van-e bármi trükk, amit a több gyermekes anyák alkalmaznak, hogy koordinálják csemetéiket a mindennapokban?