Belegondoltatok már, hogy ebben az évben mennyire más értelmet nyert egy csomó olyan dolog, amit korábban annyira természetesnek vettünk, hogy fel sem tűnt, hogy mennyire jó, hogy megengedhetjük ezt magunknak? Gondolok itt például egy egyszerű éttermi ebédre vagy beülni egy moziba egy filmre. Aztán jött a járvány, és sok minden átértékelődött.

Amikor belekezdtünk ebbe az évbe, még azon gondolkoztam, hogy egy új évtized kezdődik, és vajon minben lesz ez más, mint az előző volt!? Nyilván akkor még nekem sem volt halvány elképzelésem sem arról, hogy mi vár ránk majd ebben az évben.

Akármennyire várjuk is, hogy végre megszülessen a kisbabánk, a szülést mindig átjárja egy bizonyos fokú izgalom is, hogy minden rendben menjen, főként ha először válunk édesanyává.

De elképzelni sem tudom, hogy vajon milyen lehet megélni ezt a boldog időszakot járvány idején, amikor annyit sok bizonytalansággal kell szembenéznie a kismamának, és még a megbetegedés esélye is fenyegetően a fejük felett lebeg. Ráadásul az a gyermek előtt-utóbb kikívánkozik a biztonságos anyaméhből, és ha beindul a szülés, akkor járvány ide, járvány oda, menni kell a kórházba.

Habár mindannyiunknak nehéz a jelenlegi helyzetet megélni, a kismamák állapota speciális, hiszen egyrészt hormonális okokból, másrészt várandósan eleve lelkileg érzékenyebben reagálunk sok helyzetben, most pedig az egész világot érintő válsághelyzet nagy valószínűséggel nem könnyíti meg számukra ezt a szituációt.

Krízishelyzetben mutatkozik meg igazán, hogy milyen emberek is vagyunk. Tökéletesen felszínre kerül a jellemünk, hiszen olyan körülmények között kell helytállnunk, ami az élet normális medrében nagy valószínűséggel nem fordulna elő. Nem tudhatjuk, hogy mit hoz elő belőlünk, de tudom, hogy szülőként még nagyobb a felelősségünk, hogy a gyermekeinknek biztosítsuk a normálisra leginkább hasonlító életet. Az ő és a saját lelki békénk érdekében is. És egyáltalán nincs könnyű dolgunk.

Hiába borult fel totálisan a megszokott életünk, és kényszerültünk sokan otthoni irodát, otthoni iskolát, otthoni óvodát/bölcsödét kialakítani az életterünkben, most úgy tűnik ez lesz a megszokott egy darabig, és ebben a rendkívüli helyzetben kell mindannyiunknak helytállni.

A mai bejegyzést egy pszichológus édesanya írta, aki három gyermeket nevel, és igencsak fontos kérdéseket feszeget az otthoni tanulás kapcsán, amely most hirtelen mindannyiunkat érint. Salát Janka írása:

Szerintem az egyik legfantasztikusabb dolog a jelenlegi helyzetben, hogy mindenki ott próbál segíteni, ahol tud. Több kiadó ingyenesen elérhetővé teszi tartalmait, vagy könyveit ezzel is segítve a családokat, hogy el tudják foglalni magukat a gyerekekkel.