Mindenki életében eljön egy pillanat, amikor vízválasztóhoz érkezik akár a munkáját illetően, akár valamilyen más területen.

Amióta a gyerekeim testvérek lettek, vagyis megszületett a két kisebb gyerekem is lépten-nyomon azt kérdezik tőlem az emberek, hogy jó testvérek-e!?

Odakozmál a lábasba az ebéd, mert épp valami veszekedés tört ki a gyerekek között és szét kell választani őket, közben a lejárt mosást lassan újra kell mosni, mert nincs idő kiteregetni, de hiszen a szárítón még ott van az előzőleg kimosott adag is, amit le kellene szedni és hajtogatni/vasalni. Mindeközben már bokáig kell gázolni a széthagyott játékokban, amikor végre az eszedbe jut, hogy a tűzhelyen felejtetted az ebédet, és már elfőtt alóla a víz, és még pont van annyi lélekjelenléted, hogy leoltsd, de a következő pillanatban már az 'Anya, nem hagy békééén', és a 'neee, add vissza' köti le a figyelmed, s éppen felkiáltasz, hogy 'Vigyázzatok, kiömlik!', de persze már késő, ki is ömlött.  Ismerős, netán nálatok is megtörténik mindennap mint nap? Akkor olvass tovább.

Már kapható a kismama magazin különszáma az anya magazin, ami immáron nem csak a gyermek 3 éves koráig szólítja meg az édesanyákat, hanem egészen a kamaszkorig kaphatunk tanácsokat, olvashatunk érdekes cikkeket magas színvonalon.

Vajon tartja magát még az a nézet, hogy a gyereknevelés kizárólag az anyák dolga, apa pedig elmegy és dolgozik egész nap, s mikor este hazaér, talán játszik a gyerekkel, és ebben ki is merült a feladata?

Habár én egyik gyermekemet sem császármetszéssel szültem, a környezetemben sok az érintett. Akár programozott császármetszésről van szó, akár váratlanul alakul így a szülés, sokan nincsenek felkészülve arra, hogy pontosan mi fog történni.

Fiala Borcsát leginkább a wmn.hu magazin oldaláról ismertem, korábban nem tudtam, hogy könyveket is írt. Márpedig nemcsak ezt a szóban forgó művet jegyzi szerzőként, hanem ezenkívül gyerekkönyveket is írt.

Mitől mások a francia gyerekek? Hogyan lehet, hogy nem dobálják az ételt, nem habzsolnak és nyugodtan végigülik a leghosszabb étkezéseket is? Van-e valami különleges nevelési praktikájuk a francia szülőknek, amely ennyire meghatározó?

Minden szülő rémálma a rosszul evő gyerek. És sokan át is élik, hogy semmilyen ösztönzésre, könyörgésre, fejen állva bűvészmutatványokat előadva sem hajlandó megenni az elé tett ételt. Mit lehet ilyenkor tenni?

Vajon hogyan lehet az, hogy a dánok a legboldogabbak a Földön? Mi a titkuk? És hol kezdődik mindez?