Mielőtt megszületik a gyermekünk általában elképzeljük, hogy milyen lesz vele az élet, hogyan fognak telni a mindennapok. Ábrándozunk arról, hogyan fogjuk majd nevelni, és miként kezeljük le a nehezebb szituációkat. 

Minden évben április első keddje a Láthatatlan munka napja. Azé a munkáé, ami akkor látszik csak igazán, ha nem csináljuk meg. 

Nők generációit érinti a kérdés nap mint, nap, hogy vajon mit főzzenek aznap, másnap!? És muszáj mindig főzni? És hogyan tervezzük meg, hogy mit készítsünk? Egy kicsit körbejártam ezt a kérdést, mert néha bizony kifogyok az ötletekből.

Akár váratlanul, akár tervezetten de vannak olyan szituációk, amikor a gyermekünk kórházi kezelésre szorul. Ha tudjuk, mindenképp készítsük fel, hiszen rengeteg kérdés merül fel benne is.

"Az élet attól izgalmas, ha új dolgokat teremtünk. Ha folyton a biztonság után kutatunk, az elsorvasztja életerőnket." (Andrew Matthews) - ezt a bejegyzést rendhagyó módon egy idézettel kezdtem, mert úgy érzem ez most tökéletesen kifejezi amit mondani szeretnék.

Sokan úgy gondolják, hogy ha év közben nem is, vagy csak kevesebbet járnak el szórakozni, a szilveszteri buli kihagyhatatlan, hiszen ezen a napon búcsúztatjuk az elmúlt évet és köszöntjük a következőt. De mi a helyzet, ha az embernek kicsi gyerekei vannak?

Január az "újrakezdés", a fogadalmak és a nagy elhatározások hónapja sokaknál. A legtöbben ilyenkor kezdenek el fogyókúrázni, vagy vágnak bele az életük/étkezésük, stb. átalakításába.

Szerintem a téli szünet a legjobb alkalom, hogy összeüljön a család és közösen társasjátékozzon,  vagy játsszon valamit. Akár a karácsonyra kapott társas-/kártyajátékokat, akár a meglévőket, mindenképp vegyük elő és játsszunk velük. 

Ti szoktatok levelet írni a Mikulásnak? És a Jézuskának? Tudom, hogy sokan nem szeretik, de nálunk ennek már hagyománya van, úgyhogy mi minden évben megírjuk. Sőt, idén egy új dolgot is kitaláltam.

Adott egy szituáció: szembejön a szomszéd, köszöntök egymásnak, a gyereked pedig néz órási szemekkel, de ő nem köszön, még akkor sem, amikor megkéred erre. Ki mit csinál ilyenkor? Elkezd szabadkozni, és mentegetni a gyereket, vagy félig hangosan, hogy még a szomszéd is hallja megdorgálja, hogy köszönni márpedig kell. És amikor megkérdezi a gyerek teljesen jogosan, hogy miért? Azt mondjuk, neki hogy: Csak, mert ez a szokás. Mert köszönni kell, így illendő.